Korond

A hagyomány szerint a falu első házai a Korondi-hegyen, a Szállás nevű határrészen épültek. 1333-ben Kurund néven említi először a pápai tizedjegyzék, amikor a falu papja, Péter, 2 banálist fizetett, de 1334-ben az egyházi adó csak 1 régi banálist tett ki.
A középkorban, a mezőgazdaság mellett, több korondi család számára az egykori sófalvi felszíni fejtésű bánya és a só értékesítése nyújtott megélhetési lehetőséget. Azonban, az 1562-es székely felkelést követően a szabad sóhasználati jog megszűnt, és ekkortájt kezdtek a korondiak egyéb szakmák, így a fazekasság felé irányulni.
1613-ból rendelkezünk először írásos adattal a korondi fazekasságról, ekkor az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolta a korondiakat. A későbbi évtizedekben több fejedelmi rendelkezés is készült az udvarhelyi fazekasok védelmében, de a korondiak ezeket nem tartották be, sőt bővítették a termelésüket, így pld. 1667-ból már kályhacsempe is fennmaradt. 1750-ben gróf Gyulaffy László, erdélyi kancellár, korondi birtokos, biztosítja a korondi fazekasoknak, hogy évente 4 vásárt tarthassanak Korondon, ahol szabadon árusíthatják termékeiket. 1820-ban a fazekasok száma 50 körüli.
1831-ben a Firtos várához közeli Táborhelyen, a Keselyű-tető és Péter-hegy közötti kb. harminc lépés átmérőjű területen jelentős aranyérme-lelet került elő. Az érmék a 7. századból valók, a bizánci császárok pénzei. Feltételezések szerint a Küküllő térségében ekkor avar központ lehetett. Az avar közösségeknek 631-635 között régészeti hagyatékai maradtak. Az avarok, várkunok népéről feltételezik, hogy később székelyeknek nevezték őket.[forrás?]
A 19. század végén elterjed a mázas kerámia. 1893-ban 367 fazekas dolgozott a faluban. Az értékesítés kezdetben a közelebbi vidékeken történt, később átterjedt a Kárpátokon túlra is. A piaci terjeszkedést az Ausztria-Magyarország és Románia között kirobbant vámháború (1881–1891) rövid időre megtorpantotta. Az 1893-ban alapított székelyudvarhelyi Kő- és agyagipari szakiskolába korondi fazekasok is beíratták gyerekeiket, de ők maguk is részt vettek rövidebb (általában 8 hónapos) tanfolyamokon, így próbálva fejleszteni mesterségbeli tudásukat. Ugyanebben az évben alakult az első fazekas üzem Korondon, Gáspár Gyula vezetésével. A mázas edények gyártásának elsajátítása nagyobb jövedelmet biztosított, de az idők folyamán, a munkavédelmi előírások elhanyagolása miatt is, a máz alapanyagaként használt ólom-oxid az egészségkárosító hatása miatt fog keményen visszaütni.
A faluhoz közeli Árcsó borvízforrás mellett a 19. században épült ki a Korondi-fürdő, amely egyike volt a három leghíresebb székelyföldi gyógyfürdőnek. Orbán Balázs beszámolója szerint a fürdőnek ötszáz férőhelyes panziója volt. A vendégek zöme a parajdi kisvasút (1909-ben napi négy vonatjárat közlekedett a Budapest–Parajd-útvonalon) végállomásáról lovas fogaton jutott el Árcsóra.
A falunak 1910-ben 3752, túlnyomóan magyar nemzetiségű lakosa volt. 1992-ben 5097 lakosból 4629 volt magyar, 455 cigány, és 13 román. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajd járáshoz tartozott. 1913-ban Korond városi rangot igényelt a központi hatóságoktól, de nem kapta meg.
A 20. század elején a faluban egy – érdekes módon nem kerámiával foglalkozó – üzem működött: az aragonitgyár (1910–1962). Emellett, voltak itt fűrész- és gabonamalmok, olajütők és posztóványolók, amelyek a falu és szűk környezete igényeit elégítették ki. Sokan a háztáji gazdálkodásból (kukorica, burgonya, búza, zab, len, kender, zöldségek, gyümölcsök termesztése), állattartásból (tehén, juh, kecske, ló, disznó, baromfi), vagy a tapló feldolgozásából (sapkák, dísztárgyak) biztosították megélhetésüket. A szőttesek, varrottasok, szőnyegek készítése is majdnem kizárólag helyi igényeket elégített ki.
A trianoni békeszerződés Korondnak, Erdély többi magyar településének zömével ellentétben haszonnal járt, mert most már szabadabban tudta értékesíteni kerámiatermékeit a román ókirályságban, a „Regátban”. A termelés nőtt, és a kézművesség mellett megjelent a modern gyáripar is.
1924-ben vashámor létesült Korondon, amely 1930-ig működött.
1929-ben előbb Bertalan Áron („Bertalan és Kacsó”), majd Katona Sándor („Katona Üzem”) alapított magántulajdonú kerámiagyárat. 1936-ban létrejött egy harmadik, rövid életű gyár, Patria név alatt, kívülről jött tőkével és tulajdonosokkal.
A II. bécsi döntés után Korond 4 évig Magyarországhoz tartozott. Az akkori útépítések céljára a falu mellett kőbánya működött.[5] Ebben az időszakban hitelszövetkezet, gazdakör, Hangya Szövetkezet alakul, és Szepesi Mihály miniszteri tanácsos kezdeményezésére létrejön a magánfazekasokat tömörítő „Szepesi Szövetkezet”.
A kommunista hatalomátvétel után néhány évvel, 1949-1950 között államosították a Bertalan és Katona Sándor üzemeket, de kisiparosok helyzete is nehezebbé vált.
A helyzet lassan kezdett javulni, és ezt tükrözi, hogy a lakosságszám az 1956–os 3629-ről (amely még mindig kevesebb, mint az 1910-es lélekszám!) 1959-re 5092-re emelkedett.
Ezzel egy időben történt a „kollektivizálás”, a parasztgazdaságok erőszakos felszámolása és mezőgazdasági termelőszövetkezetbe szervezése. A téeszesítést a kommunista hatalom egyes helyi lakosok segítségével végezte, ami alaposan felbolygatta a falu közösségi életét.
A kommunista időszaknak pozitívumai is voltak, például a falu 1961-es villamosítása, egy évvel később a falun áthaladó országút korszerűsítése.
1962-ben elkezdődött az üzemekben a fekete kerámia gyártása. A faluban 1968-ra már központi üzletház, szódavíztöltő, háztartásigép kölcsönző, fényképészet, rádió-tévéjavító, harisnyaszem-felszedő műhely, szabóság és pékség működött.
1974-ben megépült az új, korszerű kerámiagyár. Az 1989-es romániai forradalom után a kerámiagyár Vestra néven részvénytársasággá alakult, de a termelés fokozatosan csökkent, a kilencvenes évek közepére le is állt.
A nyolcvanas évek elejére megépült az egészségügyi rendelő, új postahivatal, egy újabb óvoda, új művelődési ház, és egy tömbház is.
Újabb beruházások csak a rendszerváltás után történnek: a román postahivatal bankfiókot, a Takarékpénztár helyi képviseletet nyitott. Megépült a Lőrincz Mártonról elnevezett sportcsarnok.
A 2004-ben elnyert SAPARD pályázat pénzeiből megépítették a csatornázási rendszert és tisztítóállomást. 2005-ben, szintén pályázati pénzekből megépült a Tudás Központ, amely széles sávú internetezési lehetőséget is biztosít.

 

Írta és beküldte: Fábián Krisztina

Szóljon hozzá most!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni.